A tenger partján rég gusztustalanbarnára sültek az emberek. A víz maga ugyanúgy hullámzott, ahogyan több millió évvel ezelőtt elkezdte. Fodrai azonban mesterségesen csillogtak.
A partot szegélyező cigarettacsikkekkel, halott félkagylókkal valamint gusztustalanbarnára sült emberekkel kevert homoksávot élesen zárták le az újonnan épült csupaablak-csupaterasz, csupa-csupa hotelóriások. A csupaablak hotelfalakról visszapattant napsugarak a vízbe esve mesterséges csillogással vonták be a fodrokat.
A tengert ez a szemet összehúzó fényszennyezés láthatóan nem zavarta, vagy ha zavarta is, nem mutatta. Hasonló közönnyel tűrte meg az elmúlt évszázadokban fodrai közt meggyarapodott embereket és azok pusztító tevékenykedését. Minden indulat nélkül vette tudomásul madarai millióinak és növényei milliárdjainak pusztulását az olajszennyezések során. Nem mutatott sajnálatot azután sem, hogy a legutóbbi néhány szűk évtized alatt az emberek több tucat halfajta utolsó példányait fogták horgaikra és hálóikba. Egykedvűen fogadta azt is, ha éppen emberek lelték sírjukat benne. A tenger válogatás nélkül vont vízhantot mindenféle élőlény vagy tárgy fölé. Idővel a tetemek maradékát puha iszapréteggel fedte be.
Szintén ellenállás nélkül adta meg magát nála hatalmasabb erőknek. Hiszen míg az emberek apró csipkedéseinek egy-egy erőteljesebb csapással véget vethetett volna, addig a szél akadálytalanul borzolhatta fel a tenger felszínét. A napsugarak által pára formájában ellopott cseppjeit pedig csak a felhők jóindulatának köszönhetően kaphatta vissza. Habár az elemek körülbelül megfelelő mértékben kárpótolták, a tenger régóta érezte, hogy haldolkik.
Hosszú ideig tartott, amíg egy pillanatnyi megérzés sejtéssé, majd bizonyossággá vált benne. Addigra a partján rég gusztustalanbarnára sültek az emberek. A tengert azonban a bizonyosság első pillanatában nem érdekelték sem az emberek, sem a hatalmasabb erők, sem a benne pusztult élőlények és tárgyak. Létezése alatt először ekkor, haldoklása tényének bizonyossággá válásakor tört meg a közönye. Habos fodrai és lankás hullámainak apró csipkéi elvesztették fényüket. Egy teljes perc telt el így, mire a tenger újra magára kényszerítette örök közönyét, és visszanyerte felszínének immár megtört fényét. Igaz, az elmúlt perc történéséből senki nem vett észre semmit, hiszen a csupaablak hotelfalakról visszapattant napsugarak végig mesterséges csillogással vonták be a vízfelszínt, amiért a tenger egy percig nagyon hálás volt.
