Két ember kapcsolata állandóan fejlődik. Vagy nem. De most vegyük azt az esetet, hogy igen. Na mármost persze vannak állomások ebben a fejlődésben, a kérdés csak az: mikor/mitől lesz ez család?
Talán a templomban/hivatalban elrebegett eskü teszi, amit nem is biztos, hogy be tudunk tartani? (Legalábbis a válások nagy száma ezt látszik igazolni.) Talán sok-sok együtt töltött év kell hozzá? Természetesen sokféle válasz adható a fenti kérdésre. Én személyesen először a család hiányát éreztem meg, amikor a karácsonyok alkalmával egyre jobban zavart, hogy a gyerekek nélkül ünnepelünk (Őszintén szólva még most, őke és oá születése után is hiányérzetem van. Ő el is sápadt, amikor ezt először megemlítettem neki:),
A családot számomra a gyerekek teszik családdá. Egy házaspárban önmagában persze mindig benne van a család lehetősége, és ez jól is van így. A gyerekek születése garantálja a családfa életét és virágzását. Örömünk hát ezért is legyen mindig nagy, ha családfánkon új virágok nyílnak. A fenti hosszú gondolatsor végén pedig el is jutottunk e bejegyzés magvához: gratulálunk és hosszú, boldog életet kívánunk Dé és Zsé családfájának legelső ma nyílott kis virágjának, Lucának!
