Három napja kitakarítottuk a szobájukat.
Azóta rend van.
Most tényleg nagyon betegek.
Jó lenne már egy kis rumli.
Három napja kitakarítottuk a szobájukat.
Azóta rend van.
Most tényleg nagyon betegek.
Jó lenne már egy kis rumli.
Először várandós voltam,
szinte rögtön ezután viselős lettem,
végül áldott állapotba kerültem.
Isten áldásával.
Ámen.
Bármilyen helyzetet tárgyilagosan, elfogulatlanul értékelni meglehetősen nehéz feladat. Kell hozzá egy kis távolság az adott szituációtól, talán az segít a jobb ítéletalkotásban. Segíthet még a túl sok élettapasztalat. És vallom, hogy éppannyira a túl kevés is.
Ezt látszik alátámasztani őke néhány egyszerű, és igencsak őszinte megállapítása. Mint amikor például néhány hónapja egyik hétfőre virradóra, amikor őt nem találta otthon, belenyugvóan állapította meg: "Apuci hazament dolgozni".
Oá bár érti, még nem beszéli mondatokban a mi nyelvünket. Viszont babanyelven már félelmetesen komoly értekezéseket képes tartani például a plafonnak pelenkázás vagy hajmosás közben.
Már egy évtizede ismerjük egymást, és napra pontosan ma van öt éve annak, hogy esküvel kötöttük össze életünket. Azóta sokat változtunk, mondhatni csiszolódtunk.
Az első néhány évek álomszerűen röppentek tova, de mára már szerencsére igazi családdá váltunk - bár szerintem még nem teljesen (ő szerint igen), de majd meglátjuk. Szüntelenül változunk, és fontos döntéseket kell hoznunk. Eközben pedig már nemcsak egymásra, hanem a gyerekekre is gondolnunk kell.
Hát itt tartunk most. Számomra egy élet már ez a néhány év is, persze másoknak egy közösen leélt élet után visszanézve ez nevetségesnek tűnhet. Annyi biztos, hogy drága, felejthetetlen évek voltak ezek. Várom a folytatást.