Mostanában minden olyan bizonytalan körülöttünk. A régi sémák felbomlóban, manapság már mindenben tutirecept nélkül kellene döntenünk.
Nemcsak abban például, hogy zsírral vagy olajjal főzzünk-e (esetleg semelyikkel); hogy mik legyünk, ha nagyok leszünk; hogy kereszteljük-e a gyereket vagy sem. Egyáltalán már az sem evidens, hogy felnőve melyik országban/kontinensen fogunk élni, hogy házasodunk-e, hogy lesz-e egyáltalán gyerekünk. És mindinkább úgy tűnik, hogy lassacskán azt sem tudjuk már, fiúk vagyunk-e vagy lányok.
Ez egy elég nagy probléma, viszont megnyugtat, hogy ha én nem is, a fiatalabb generáció - tapasztalatok, így előítéletek híján, mondhatni ösztönösen - nagyon is helyén tudja még kezelni a dolgot. Őke a minap hintázás közben (nagyon szeret mesélni egy bizonyos fiókáról, akit képzeletben maga gondoz, de aki egyben az alteregója is) a fiókája kapcsán megállapította, hogy "anyucinak nincs szárnya, nem madár". Valamint ez alapján azt is kikövetkeztette, hogy e testrész hiánya miatt sziszi sem madár és őke sem. Emellett arról is biztosított engem, hogy nem vagyok madárijesztő sem, mert nem ijednek meg tőlem a madarak.
Igaza van, így logikus.