Új munkahely, új munkakör és új munkatársak. Egyedül én vagyok a régi, amit végülis bárhogyan értekelhetünk. A munkához természetesen hozzá kell szoknom, és még eltelik valamennyi idő, mire beletanulok. Majd igyekszem.
Összességében örülök neki. Az előző helyeimhez képest két körülmény van, amit még meg kell szoknom. Az egyik a hétvégéket és ünnepeket figyelmen kívül hagyó munkabeosztásom. Ez adott esetben előny és hátrány is lehet. Elég ha csak ő hagyományos heti öt nap munka, hétvége szabad beosztására gondolok, amit nem igazán fogunk tudni összehangolni az enyémmel. Viszont azt sem felejthetem el, hogy rengeteg hivatalnál, banknál és egyéb intézménynél csak hétközben tudok ügyet intézni.
A másik különbség az, hogy az (egyébként hosszú) munkaidő végeztével nem cipelek haza többé egyetlen javításra váró dolgozatot sem, és az elmém sincs tele óratervekkel, a lelkemet pedig nem terhelik a gyerekek (általam megoldhatalan) gondjai. Határozottan jó érzés, hogy a szabadidőmben szabad vagyok. Furcsa, de megszokom. Meg kell szoknom. A munkatársaim itt is kedvesek, és igazán segítőkészek. Remélem, hogy ezt a pozíciót hosszútávon be tudon majd tölteni. Ügyelek rá, hogy rajtam ne múljék.
