Régóta nem írtam. Időközben leesett az első hó. Az idei elég gyengécske, elég szelíd természetű volt. Bár a média idén is azt harsogta: a hó felkészületlenül érte az országot, és sok helyen megbénította, gátolta a közlekedést.
Szegény első hó. Pedig az időjárásjelentésben már jóval egy héttel előtte bejelentette magát. És egyébként is éppen hogy csak beugrott hozzánk. Nem erőszakosan süvített a széllel keresztül-kasul az utcákon, hanem nyugodtan és egyenletesen szállingózott lefelé. Igaz, maradéktalanul befedte az épületeket: a háztetőket és a háztömbök tetejének síkjait. Meg persze a földeket, az utakat és a parkokat. Még a villanypóznákra is juttatott egy leheletnyi réteget.
Néhány óra múlva azután mindenféle latyak halmazállapottól tartózkodva rendben elolvadt. A legtöbb helyen még annyi ideig sem maradt, hogy a szokásos láb-, kerék- és szánkónyomok hagyjanak rút sár- és piszokfoltokat tökéletes fehérségén.
Az idei első hó tehát nem volt hosszúéletű, nem volt meghatározó, szinte nem is volt. De mégiscsak az első hó volt, és mint ilyen megalapozta a téli hangulatot. Most már jöhet a Mikulás, a karácsony és a többi.
