Már vagy egy hét is eltelt, mire eszembe jutott, hogy újra szabad vagyok (legalábbis ami az ital-és étrendet illeti). Életmódbeli korlátozásaim körülbelül egy éve kezdődtek, és fokozatosan gyarapodott a tiltott, ámde egyre inkább vágyott ízek sora annak ellenére, hogy nagyobbik részüket akkor sem fogyasztottam, amikor még szabad volt.
Szóval az első idők tilos az alkohol, tilos a drog minden fajtája (a passzív dohányzás is kerülendő), tilos a zsírban/olajban sült ételek, valamint bármilyen étel hatalmas adagban való fogyasztása listája a 9. hónap felé közeledve többek között már a tilos a kenyér, tilos a krumpli, tilos a tej, tilos a rizs, tilos a tészta területeket is elérte.
Én meg nem vagyok lázadó természet, így alig mertem enni valamit, és az a néhány dolog is, amit ettem, sem esett jól. Egyedül a tejtilalmat nem tudtam betartani, naponta több liter is lecsorgott a torkomon. Mentségemre legyen mondva, csak utólag tudtam meg, hogy ez is tilos volt. Bár délután már csak folyékony halmazállapotot vehettem magamhoz, ha este szerettem volna még levegőt kapni.
Érdekes módon amilyen mértékben nőtt a tiltott dolgok listája, olyan mértékben dagadtam. Utólag kiderült, hogy a dagadást nem a meg nem evett ételektől való elhízásom okozta, hanem vizesedés, és persze a gyerekpakk a hasamban, amely mint kiderült, sem óriáscsecsemőt, sem ikreket nem rejtett, csupán ő és én tökéletes, és egyben (terveink szerint) első kisbabáját. Az már persze a mi feladatunk lesz, hogy legjobb tudásunk szerint védjük őt e tökéletlen világ káros hatásaitól.
Tehát a szoptatás kényszerű befejeztével ismét szabad lettem evés és ivás tekintetében. Tegnap óta sokszor elképzeltem, hogy milyen módon fogom az első csésze kávémat elfogyasztani. Szerettem volna a mokkás zsolnayban egy forró feketét, azután arra gondoltam, hogy lehetne esetleg cukorral, és egy löttyintés tejjel, talán kocka(!)cukorral, feketén, a tetején hatalmas tejszínhabheggyel(!). Ez utóbbi változatokhoz természetesen kellő teret csak a teás zsolnay adott volna, dehát a cél szentesíti az eszközt. Még akkor is a módozatokon ábrándoztam, amikor a régi kotyogót tömtem a közepes minőségű őrlettel, amelynek már a megszokott fanyar illatával is elteltem.
Minden előzetes tervem a valóságban hiúsult meg, amelyet egy leheletnyi cukoralapozású, és ujjnyi réteg kihűlt kávéra csurig töltött jéghideg tej összetételű félliteres, cseppet sem esztétikus sárga bögre testesített meg. Nem volt különleges, inkább erősen hétköznapi. Egy tökéletes első csésze.
