Különlegesnek kellene lennie, stílusosnak. De szegényke sajnos még divatos sem lehetett soha. Sokkal inkább hétköznapi és praktikus. Vonalaiban, formáiban nyoma sincs egyediségnek vagy esztétikumnak.
Naponta többtucatszor nézünk át rajta közömbösen, esetleg tekintjük átlépendő akadálynak, életünk egyik bosszantó, ámde szükségszerű részének. Felejthető rutinként kezeljük, nincs is neki semmilyen bogaras szokása, jellegzetes hangja.
Valójában soha esélye sem volt lakóházunk üvegezett, fehérkeretes bejárati ajtajának.
