A filológusok lassanként munka nélkül maradnak. Az íráscsinálók (ebbe a csoportba mindenkit beleértek - magamat is -, aki a bevásárlócetlitől valamivel összetettebb írásművet produkál) manapság általában nem hoznak létre kéziratot. Nincs a gondolatoknak gyöngybetűvel papírra vetett vagy agyonjavított, zaklatott, az ihlet pillanatában létrejött irománya.
A pixelekből és az oldalletöltésekből kiindulva szinte lehetetlen nyomon követni egy-egy írásmű létrejöttének történetét. Persze a vajúdási folyamat nem lehet elsődleges magával a kész alkotással szemben. De azért esetenként rendkívül érdekes lehet. Csemege a torkoskodni vágyóknak.
Szóval nincs eredeti kézirat, az ihlet nem tintában, hanem rögtön pixelben ölt testet. Ez gyorsabb, kényelmesebb. Kéziratra azonban mégiscsak szükség van, mert papírra vetve maradandóbb és valahogy személyesebb, pótolhatatlanabb bármilyen elektronikus vagy nyomtatott formátumnál.
Mindezeket végiggondolva úgy határoztam, hogy a blogomnak elkészítem a kéziratát. Igaz, hogy ez a kézirat gyöngybetűs lesz, hiszen csak a már letisztult bejegyzéseket fogja tartalmazni. Az meg, hogy a kocsi megelőzi a lovat, a mai világban már nem is olyan szokatlan dolog.
