Nem a hivatalos évfordulós, azon már túl vagyunk. Lassan hét évvel az érettségi után újra összegyűltünk, már aki (ráért, tudott és/vagy akart...).
Nosztalgia a régi szép vagy borzasztó közös emlékekről. Sok mosoly, nevetéstől könnyes szemek, nevetéstől és alkoholtól kipirult arcok. Élénk gesztusok és vidám, oldott hangulat egy kissé füstös, de hangulatos és méltányos árakkal működő kocsmában. Generációm másfél tucat képviselője boldog középiskolai éveket élt át. És az utána következő éveik is viszonylag nyugodt, szabályozott mederben folydogáltak.
Élünk. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Vannak terveink, legtöbbünk a saját egzisztencia és karrier kiépítésén fáradozik. Néhány év múlva talán az utódlást is tervbe vehetjük. Csak a megfelelő anyagi háttér és biztonság, egy megfelelő partner és két nemzőképes fél kell hozzá. De most még keressük a helyünket a világban. Habozunk határozottan megindulni bármilyen irányba, mert még nem látjuk tisztán a célunkat. A magasban szárnyalás így csak később következik. Remélhetőleg jóval az elkerülhetetlen zuhanás előtt.
