Azt hiszem, hogy a nyelvművelést illetően a nyelvészek (és a nyelvhasználók) sohasem fognak egyetértésre jutni. Nézetek és iskolák széles skálája alakult ki a témával kapcsolatban.
Vannak, akik szerint a nyelvet egyáltalán nem kell védeni, mert a nyelv tud magára vigyázni, ezért nincs is szükség semmilyen szabályozásra. A konzervatívabbak úgy gondolják, hogy a nyelv általában be tudja tölteni funkcióját, de valamiyen mértékű szabályozásra mindenképpen szükség van. És persze ott vannak azok, akik a nyelvet magatehetetlen gyermekként felfogva mindentől védeni akarják, és mindenféle változását ellenőriznék. Megítélésük szerint a nyelvre káros hatásokat, változásokat minden további nélkül ki kellene irtani.
Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a nyelv is halandó (gondoljunk a holt nyelvekre), de egy nyelvnek nem feltétlenül szükséges meghalnia az emberiség előtt (bőven ráér jóval utána is). A nyelv szerintem tud magára vigyázni, de azért engem mint nyelvhasználót sérthetnek egyes változások az anyanyelvemben. Szakképesítés nélkül is meg tudja bárki ítélni, ha egy nyelvi jelenség magyartalan, azaz idegen a magyar nyelv hagyományától. Röviden szólva helytelennek érezhetünk egy-egy nyelvi formát, és ezért elutasíthatjuk a használatát. Az pedig, hogy személyes meggyőződésünk ellenére egy-egy ilyen forma elterjed-e, és meghonosodik-e, az nem az egyéntől, hanem a közösségtől függ.
Tisztában vagyok vele, hogy a bejegyzéseimben rendre megsértem a helyesírási szabályokat, így elég álságosnak hathat a nyelv védelméről szóló eszmefuttatásom. Viszont a blogfelületem az én nyelvi laboratóriumom, ahol tetszésem szerint kísérletezem a nyelv tartalmával, formájával, hangulatával és stílusával. Teszem ezt elsősorban saját fejlődésem, szórakoztatásom és kíváncsiságom kielégítése céljából. Emiatt itt (valamint ehhez hasonló informális helyzetekben) megengedem magamnak a helytelen nyelvhasználatot. Ettől függetlenül régóta zavar egy nyelvi jelenség, és ezzel el is érkeztünk e bejegyzés okához (elnézést a túl hosszú előszövegért).
Arról van szó, hogy a hasonlítás két, vonzattal rendelkező kifejezését rendszeresen összekeverik beszédben és írásban egyaránt. A helytelen kifejezés, illetve a szerkezet a helyes alakokra bontva:
'hasonló mint' → 'olyan mint' és 'hasonló vmihez'
