HTML

Amitgondolsz...

"Mi legyen a neve?" "Amit gondolsz." - A blogcím tehát így született. Nem valami ötletes, de elég bő és kényelmes ahhoz, hogy bármi beleférjen. Elsősorban ujjgyakorlatnak szánom. A lényeg, hogy írjak, amihez persze gondolkozni kell, ami jó.

Friss topikok

  • Don Pármezán: Gárdonyi Ágnes egy beszéd-pojáca! Az m1 híradóiban kb. egy éve már, hogy feltűnt és azóta is bossz... (2019.12.04. 19:57) Abszurd a közmédiában
  • napraforgolanyka: Melyik volt az az irodalmi folyóirat, amelyikre előfizettél? Én az Esőt szoktam megvenni, ez egy n... (2011.05.08. 22:06) Előfizetés
  • napraforgolanyka: Milyen világ? Ebből a szempontból mindenképpen undorító...Én sem értettem sosem, hogy miért az jut... (2011.04.06. 21:42) A múlt folytatása
  • come (törölt): Ez gyönyörű! Össze is futott a könny a szememben. (2010.10.06. 15:23) Első évforduló
  • racionalized: nekem a két Pablo Picasso meg a Akseli Gallen-Kallela: Lemminkäinen's Mother, 1897 tetszett a legj... (2010.10.05. 17:56) Ateneum Art Museum, Helsinki

Linkblog

Még süt a nap, de már felhős az ég. Még süt a nap, de sugarai már hidegek. Kifakult, gyenge fény mászik be az ablakokon. Ez már nem az az erőszakos fajta, amelyik szinte szétfeszítette a függönyöket, amelyik villámként suhanó nyílvesszőként rögtön sebet ejtett fedetlen bőrünkön.

Minden nap egy kicsit hidegebb, egy kicsit visszafogottabb lesz minden és mindenki. Ez nem veszteség vagy sajnálnivaló dolog: ez tény. Ráadásul elkezdődött az iskola is (most kivételesen nem nekem). Tanulni kell. Az iskolapadban, a gyakorlatban, az életben. Állandóan tanulnunk kell, mert sohasem leszünk tökéletesek. Önmegvalósítás. Jelenünk egyik kulcsszava, amely életprogram, amelyre mindenki törekszik. Megvalósítjuk álmainkat, fejlesztjük személyiségünket és közben próbáljuk megismerni saját lelkünket. És ezzel életünk végéig sem fogunk végezni. És szomorú, hogy olyan tökéletlenek vagyunk, hogy még önmagunkat sem ismerjük, és hogy ezzel megy el az egész élet. Nem tudunk túllépni önmagunkon sohasem. Mert mikor is tudnánk elkezdeni megismerni a többieket, mikor lenne időnk segíteni nekik álmaik beteljesítésében? Vagy az egész  egyszemélyes játszma? Mindenki mindenki ellen? Babits legalább bevallotta, hogy csak saját maga bír versének hőse lenni. És mi van velünk, többiekkel, az olvasókkal? Tényleg nem volt képes túllépni önmagán, ha nem ismerte fel, hogy mi (a többiek) is hozzá hasonló helyzetben vagyunk. Csak eltérő mértékben vagyunk tisztában ezzel a ténnyel. Ha elolvasunk egy szöveget, akkor nem másokra vagyunk kíváncsiak, hanem magunkra. Nem tudom pontosan, hogy milyen hatást várunk ettől. De elsősorban magunkért tesszük. Ez nem önzés, nem elítélendő jellemvonás. Végső soron egy kicsit úgy érzem, hogy mindannyiunk cselekedetei és törekvései, érzelmei, gondolatai és vágyai önmagunkra irányulnak valamiképpen. Ez őrjítő érzés, de nem kell komolyan venni, hiszen csak egy tény. Nem tehetünk ez ellen sem semmit, mint ahogyan az ellen sem, hogy időnként egy kicsit összehúzódik minden és mindenki. Például minden ősszel. Most éppen szeptemberben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amitgondolsz.blog.hu/api/trackback/id/tr102267012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása