Augusztus Oklahomában. Tracy Letts amerikai színész és drámaíró 2007-ben mutatta be nagy sikert arató darabját (néhány éven belül többszörös Tony- és Pulitzer díj!). Múlt pénteken én is megnéztem a darabot a Vígszínházban.

Bizonyos alapvető elvek megkövetelik többek között, hogy egy hiteles kritika írásához előzetesen a darab írott formáját ismernünk kell, mert  különben nem tudjuk eldönteni, hogy mely megoldások köszönhetők az írónak, s melyek a rendezőnek. A kettő közötti eltérések árulkodhatnak legjellemzőbben a rendezői szándékról. Emellett célszerű csupán egy-két szemszögből vizsgálni a darabot, például a díszletet, a jelmezeket vagy egy-egy szereplő játékát... és még sok más, ehhez hasonló alapelv, amelyek a valóságban lehetséges, hogy nem így működnek, de nekem körülbelül így tanították. Én személy szerint nem olvastam előzetesen (és utólagosam sem) a darabot. A bejegyzés első mondataiban foglaltakon kívül nem sok konkrétumot tudok róla. Éppen ezért nem kritikával, hanem csak élménybeszámolóval szolgálhatok a darabról.

Képzeljünk el egy átlagosnak tűnő amerikai családot. A házaspár felnevelte és taníttatta három lányát, akik már régóta saját életüket élik. Az apa eltűnése, majd halála újra összehozza a családot néhány napig, a temetésig. Még a feleség testvére és annak családja is részt vesz a ceremónián. Nem túlzás azonban azt mondani, hogy mindegyik szereplő élete külön-külön is megállná a helyét egy-egy külön darabban. Tracy Letts azonban úgy tűnik, hogy tudatosan sűrített ennyi szenvedéssel teli sorsot egyetlen darabba, hiszen az élet sem tesz másként. A családtagok vergődnek saját helyzetükben, de nem marcangolják önmagukat -vagy nem mutatják-, és nem törnek meg, hiszen - vélhetően - egész életükben hasonló kihívásokkal küzdöttek meg, vagy vallottak kudarcot. Ettől függetlenül megy tovább az élet, amely akkor sem fog összeomlani, ha ők igen.

Elősként ott van Beverly (Vallai Péter), a férj, aki már régóta alkoholista. A '60-as években megjelent egy ígéretes kötete, amelyet azonban nem követett több hasonló nagy siker. Önmagában már ez is okozhatná önpusztító életmódját. Fiatalabb kora hibás cselekedetei vélhetőleg még most is kísérthetik. Talán egyik legsúlyosabb ballépése, felesége testvérével folytatott viszonyából született törvénytelen fiának léte kínozhatja legerősebben. Ráadásul felesége, Violet (Pap Vera) szájrákban szenved, és a betegséggel járó elviselhetetlen fájdalmak miatt erősen gyógyszerfüggővé vált. Violet, bár haldoklik és sokszor kábult a gyógyszerektől, mégis tud férje hűtlenségéről, és sok mindenről, amelyet családtagjai próbálnak eltitkolni előle. A legidősebb lány, Barbara (Börcsök Enikő) házassága ezekben a napokban ér véget. Férje (Gyabronka József) - számára érthetetlen okokból - elhagyja egy fiatalabb tanítványa kedvééért, aki alig idősebb tinédzser lányuktól. Lányuk a szokásos tiniproblémákkal küzd, és titokban füvezik, ahogyan a család több tagja is. Már csak idő kérdése, hogy mikor fog elindulni lefelé a lejtőn. Szülei megromlott kapcsolata ebben igen erős lökést adhatott neki. Karen (Hegyi Barbara), Barbara huga mindig is egy olyan férfira vágyott, aki figyel rá, és törődik vele, viszontszereti őt. Régóta dédelgetett álma, hogy nászútját a Kanári-szigeteken tölti. Vőlegénye, a drogkereskedéssel foglalkozó Steve (Hegedűs D. Géza) már háromszor elvált, és szexuálisan zaklatja Barbara kiskorú lányát. Bár valószínűleg házasságuk nem lesz hosszú életű, Karen mégis ragaszkodik álmához, a Kanári-szigetekhez. Talán a harmadik lány, Ivy (Láng Annamária) lenne leginkább esélyes egy boldogabb - bár nem teljes -  életre. Korábban véget ért egy komoly kapcsolata, amely nagyon megviselhette. Vélt unokatestvére, Kicsi Charles (Fesztbaum Béla) személyében azonban úgy tűnik, hogy igazi társra lelt, akivel közös jövőt terveznek New Yorkban. Nem lehet gyermeke, de tragédia a tragédiában, hogy unokatestvére valójában féltestvére.

Az első felvonásban éppen, hogy csak bemutatkoznak a szereplők, megismerhetjük személyiségüket, mentalitásukat. Az első szünetig nehéz volt megítélni, hogy jó lesz-e az előadás. A párbeszédekben elhangzanak káromkodások, durvább kifejezések, de ezek nem túlerőltettek, nem bénítóak, inkább hihetőbbé, emberibbé teszik a szereplőket. Maguk a szerepek kimunkáltak, a színészek tehetségét bizonyítják. Leginkább Pap Vera (Violet) játéka volt lenyűgöző, de mellette említhetnénk még sok más nevet is. Ahogyan haladt előre a humortól sem mentes történet, úgy vonta be egyre erősebben a nézőket ebbe a különös világba.  Köszönet a kellemes estéért.

Szereposztás:

Díszlet: ÁRVAI GYÖRGY
Jelmez: SZŰCS EDIT
"Dal Ivy-nak" Zene és szöveg: Fesztbaum Béla
Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA
Szcenika: KRISZTIÁNI ISTVÁN
Világítás: KOMORÓCZKY GÁBOR
A rendező munkatársa: VÁRNAI ILDIKÓ

Rendező: ESZENYI ENIKŐ