Amitgondolsz...

Idővel mindenkinek tovább kell lépnie. A legtöbb változás általában aprócska, néha azonban kihat az egész valónkra. Előfordul az is, hogy bár elméletileg az egész életünk alapjaiban formálódik át, a gyakorlatban alig érzékelünk belőle többet némi adatmódosulásnál hivatalos papírjainkon.

Azt hiszem, hogy nem ismerek stabilabbat és változásra érettebbet Dé és Zsé kapcsolatánál. Ennélfogva holnap, amikor örök hűséget fogadnak egymásnak, elsősorban nem boldog, inkább gyümölcsöző közös életet illik kívánnunk nekik. Remélem, hogy nemsokára kémlelhetjük az eget  közeledő gólya után kutatva.

Kicsit behúzta a hasát, hogy össze tudja gombolni a farmert, amelynek alacsony derekú szabása könyörtelenül buggyantotta ki az elmúlt hónapok során visszagömbölyödött testrészt. Egy kényelmesebb, bővebb pólóval próbálta kisebbíteni megjelenésében a farmer okozta kárt (félsiker). Két apró szagpöttyel díszítette magát az enyhe illatú parfümjéből, kétoldalt pedig feltűzte a haját egy felületes fésülés után.

Fél marék vizet lötykölt az arcába, utolsóként egy pillantás a tükörbe, miközben a táskájáért nyúlt. Már megint késett, és sietnie kellett. A fél másodpercnyi pillantás mégis percekké nyúlt a mozdulat közben megdermedt karral a táska fülén. Barna, rövid haj. Kerek, szeplőkkel telehintett arc, egymáshoz közel ülő naívbarna szemek. Átlagos, tehát nem túl arányos és nem is túl aránytalan összhatás. Felejthető. De a döbbenetét nem is ez a felismerés okozta, hanem az, hogy egy ismeretlen ember arca nézett rá vissza meglepetten a tükörből: az én arcom.