Kicsit behúzta a hasát, hogy össze tudja gombolni a farmert, amelynek alacsony derekú szabása könyörtelenül buggyantotta ki az elmúlt hónapok során visszagömbölyödött testrészt. Egy kényelmesebb, bővebb pólóval próbálta kisebbíteni megjelenésében a farmer okozta kárt (félsiker). Két apró szagpöttyel díszítette magát az enyhe illatú parfümjéből, kétoldalt pedig feltűzte a haját egy felületes fésülés után.
Fél marék vizet lötykölt az arcába, utolsóként egy pillantás a tükörbe, miközben a táskájáért nyúlt. Már megint késett, és sietnie kellett. A fél másodpercnyi pillantás mégis percekké nyúlt a mozdulat közben megdermedt karral a táska fülén. Barna, rövid haj. Kerek, szeplőkkel telehintett arc, egymáshoz közel ülő naívbarna szemek. Átlagos, tehát nem túl arányos és nem is túl aránytalan összhatás. Felejthető. De a döbbenetét nem is ez a felismerés okozta, hanem az, hogy egy ismeretlen ember arca nézett rá vissza meglepetten a tükörből: az én arcom.
