Amitgondolsz...

Még süt a nap, de már felhős az ég. Még süt a nap, de sugarai már hidegek. Kifakult, gyenge fény mászik be az ablakokon. Ez már nem az az erőszakos fajta, amelyik szinte szétfeszítette a függönyöket, amelyik villámként suhanó nyílvesszőként rögtön sebet ejtett fedetlen bőrünkön.

Minden nap egy kicsit hidegebb, egy kicsit visszafogottabb lesz minden és mindenki. Ez nem veszteség vagy sajnálnivaló dolog: ez tény. Ráadásul elkezdődött az iskola is (most kivételesen nem nekem). Tanulni kell. Az iskolapadban, a gyakorlatban, az életben. Állandóan tanulnunk kell, mert sohasem leszünk tökéletesek. Önmegvalósítás. Jelenünk egyik kulcsszava, amely életprogram, amelyre mindenki törekszik. Megvalósítjuk álmainkat, fejlesztjük személyiségünket és közben próbáljuk megismerni saját lelkünket. És ezzel életünk végéig sem fogunk végezni. És szomorú, hogy olyan tökéletlenek vagyunk, hogy még önmagunkat sem ismerjük, és hogy ezzel megy el az egész élet. Nem tudunk túllépni önmagunkon sohasem. Mert mikor is tudnánk elkezdeni megismerni a többieket, mikor lenne időnk segíteni nekik álmaik beteljesítésében? Vagy az egész  egyszemélyes játszma? Mindenki mindenki ellen? Babits legalább bevallotta, hogy csak saját maga bír versének hőse lenni. És mi van velünk, többiekkel, az olvasókkal? Tényleg nem volt képes túllépni önmagán, ha nem ismerte fel, hogy mi (a többiek) is hozzá hasonló helyzetben vagyunk. Csak eltérő mértékben vagyunk tisztában ezzel a ténnyel. Ha elolvasunk egy szöveget, akkor nem másokra vagyunk kíváncsiak, hanem magunkra. Nem tudom pontosan, hogy milyen hatást várunk ettől. De elsősorban magunkért tesszük. Ez nem önzés, nem elítélendő jellemvonás. Végső soron egy kicsit úgy érzem, hogy mindannyiunk cselekedetei és törekvései, érzelmei, gondolatai és vágyai önmagunkra irányulnak valamiképpen. Ez őrjítő érzés, de nem kell komolyan venni, hiszen csak egy tény. Nem tehetünk ez ellen sem semmit, mint ahogyan az ellen sem, hogy időnként egy kicsit összehúzódik minden és mindenki. Például minden ősszel. Most éppen szeptemberben.

A szállásunk Sunny Beach  (Napospart/Szlancsev Brjag) hotelnegyedének szélén volt. Az Okoskönyvek szerint Sunny Beach "a bolgár tengerpart déli részének legnagyobb üdülőtelepe", bár azt is elismerik, hogy "a bolgár tengerparton ez a legalacsonyabb színvonalú üdülőhely". Ez magyarázza azt, hogy olyan sokszor ütötte meg fülünket a bábeli zűrzavarban magyar mondattöredék. Ugyanakkor furcsa is, hiszen a szokatlanul alacsony árakon meglepően magas színvonalú szolgáltatásokat kaptunk.

A hotelünk viszonylag szerény volt, bár tartozott hozzá természetesen kültéri medence (egy mélyebb a felnőtteknek, egy sekélyebb a gyerekeknek), és bársziget. A kiszolgálás megfelelőnek és barátságosnak bizonyult. Félharapásnyi szobánk és a fürdő ugyan kicsit szűkös volt, de a berendezés tiszta, kulturált és a szoba elég jól el volt látva mindennel, ráadásul naponta takarítottak. Talán az egyetlen kellemetlen momentum, amit említhetek, az a reggel tíztől éjfélig kitartóan dübörgő, falakon átható tuctuc (bár akinek stílusa, az gondolom szívesen veszi az ilyesféle dobhártyarezegtetést). Amint a lenti feliratból következtetni lehet (magyar nyelven kívül csak angolul volt kifüggesztve), gyakran megfordulhatnak ebben a hotelben magyar nemzetiségű vendégek.

 felhívás (jellemzően) magyar nyelven

tengerpart, Sunny Beach

tengerpart, Sunny Beach

bazársor, Sunny Beach

Maga Sunny Beach nagyon sokarcú. Először is, az üdülőnegyedben csak többemeletes, többcsillagos, egyedileg tervezett, ápolt (több esetben vélhetőleg felújított) hotelek találhatók. Minden egyes épület rendelkezik egyedi stílussal, amihez természetesen hozzátartozik az, hogy a színek, a formák, a zöldrészek tökéletes harmóniában vannak egymással. Sajnos a sok egyedi, önmagában harmonizáló hotel közvetlenül egymás szomszédságában meglehetősen furcsa látványt nyújt, majdhogynem giccses hatást kelt. Mintha a tervezésnél nem vették volna figyelembe a környező épületek stílusát (más mentség nem jut eszembe); így fodulhat elő például, hogy egy modern formájú, erős színvilágú hotel mellett egy elegáns, visszafogott, kifejezetten előkelő benyomást keltő épület feszül. És ha ehhez a kevert képhez még hozzávesszük a tengerpart teljes hosszában végignyúló bazársort és vendéglőrengeteget (mondanom sem kell, hogy talponállóktól kezdve a legnívósabb helyekig minden van itt is), akkor azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból egyértelműen a parasztvakítás egy kitűnő példájával állunk szemben (tudom, kicsit erős kifejezés, de helytállónak érzem). A bazársor választékának több mint háromnegyede külföldi (ezalatt főleg kínait értek) bóvli, és minden beszerezhető a fehérneműtől kezdve a vízipipáig. Néhány helyen azért lehet kapni bolgár fazekasmunkákat, fából készült tárgyakat, kézimunkákat és rózsavizet. A választék zöme azonban nemzetközi, instant, jellegtelen: egyáltalán nem tükrözi a bolgár kultúrát. Mindezektől eltekintve a lényeg (mármint a tenger) miatt érdemes ellátogatni ide. A homokos part kellemes, a víz pedig nagyon különleges. Főként a színe vonzó számomra. Állagát nézve nem túl sós, és nem is a legtisztább, de a látványa megnyugtató.

Sunny Beach sajnos inkább passzív pihenésre alkalmas, bár lehet hajótúrákat tenni, sárkányrepülőzni...ha viszont várost szeretnénk nézni, akkor szerencsére innen jól megközelíthető néhány (Neszebar, Pomorie, Burgas). A legtöbb látnivaló Neszebarban van. A félsziget történelme a kőkorba nyúlik vissza, így sok érdekességet láthatunk a városban. A félszigetet egy hosszú hídon keresztül közelíthetjük meg, amelynek közepén a török időkben épült és az 1960-as években felújított szélmalmot  (inaktív) találhatunk. A város bejáratánál található a Régészeti Múzeum. Nem kell megijedni, csak néhány teremből áll az egész, viszont legalább ide érdemes megvenni a belépőjegyet. Az Okoskönyvek szerint időszámításunk előtti agyagtárgyakat, trák sírokat, római tálakat, ékszereket, szobrokat láthatunk a földszinten, az alagsorban pedig a helyi templomokból származó ikonokat. Ez utóbbi helyiség egy kicsit sötét, egy kicsit csendes, egy kicsit hátborzongató. Egyedül nem biztos, hogy sokáig mernék itt időzni, bár az ikonok nagyon szépek. Mindenképpen érdemes ellátogatni ebbe a múzeumba, és ha valaki még bizonytalankodna, akkor annak elárulom, hogy van légkondi, és a kiállított tárgyak száma még bőven az emészthető kategóriába esik. Neszebar leginkább bizánci stílusú templomairól híres. A 13-14. században (éppen egyik gazdagabb korszakát élte) az Okoskönyvek szerint "a lakosság számához viszonyítva állítólag itt állt a legtöbb templom a világon: kereken 70." Természetesen emiatt rengeteg restaurált vagy romos templom lelhető fel szétszórtan a félszigeten. A városnézés mellett itt is van lehetőség rövidebb hajókirándulásokat tenni vagy fürödni a parton. Félsziget lévén egy dolog van, amiből hiány van: a szabad területből. A város ugyanis teljesen be van építve, nincs üres építési terület. Az utcák nagyon keskenyek, és a házak építési módja is egyedi: a felső szint általában fél métert kiugrik az utcafrontra. A korábbi évszázadokban eredetileg a földszinten tartották az állatokat és a terményeket, a lakóteret pedig az emelet képezte.

 szélmalom, Neszebar

torzók, Neszebar

temlpom (részlet), Neszebar

templom, Neszebar

utcarészlet (kiugró felső szintek), Neszebar

tengerpart, Neszebar

 macska, Neszebar

 macskák, Neszebar

macskák, Neszebar

 bokor, Neszebar

virág, Neszebar

Pomorie és Burgas sokkal kevesebb látnivalót kínál, ezért egy kirándulás alatt végig lehet járni mindkettőt. Burgas az Okoskönyvek szerint valójában ipari- és kikötőváros, de szép széles sélálóutcával és hatalmas parkkal rendelkezik, és a strandolásra alkalmas tengerpartja is könnyen megközelíthető. Itt kell megemlítenem Hriszto Botev nevét. Ő körülbelül a bolgár Petőfi (valójában jóval Petőfi halála után született, tehát nem voltak kortársak). A 19. században, a forradalmak korában Botev erősen politizált, majd uszító beszédei miatt száműzték. Mindeközben költőként és újságíróként is tevékenykedett. Végül többek között a levert 1876. áprilisi felkelés szervezése miatt kivégezték. Bulgáriában ezért találkozhatunk szinte minden városban, településen Hriszto Botevről elnevezett úttal, sugárúttal, sétánnyal, térrel, parkkal stb.

Pomorie az Okoskönyvek szerint gyógyiszapjáról, sójáról és borairól híres. Sajnos mi nem találkoztunk egyikkel sem, de a tengerpartja nagyon szép, és ellátogattunk a városban található Szt. György-kolostorba is. A paroszláv egyházhoz tartozó, 12. században épült kolostor különlegessége (azon kívül, hogy ma is működik, és látogatható), hogy a szokástól eltérően ez nem a hegyekben épült.

Hriszto Botev mellszobra, Burgas

 Szt. György-kolostor (részlet), Pomorie

Sunny Beachen kellemes hetet lehet eltölteni, annál hosszabban viszont nem érdemes tovább itt tartózkodni, mivel a környék látnivalóit néhány rövid kirándulással ki lehet meríteni. Az olcsó alkohol miatt idecsábult turistáknak viszont talán több időbe telik, mire megunják az esteiszunkabazársoron-nappaljózanodunkatengerparton egésznapos programot.

Hazafelé Románián keresztül jöttünk, ami kevésbé volt jó választás. Itt nem vehettünk igénybe autópályát, bár Bukarestet a körgyűrű segítségével el tudtuk kerülni. Az utak nagyon keskenyek és kanyargósak voltak a hegyek és dombok között, és főleg nagyon veszélyesek. A forgalom még hajnalban is nagy volt, és a teherautók vakmerően előzgettek a záróvonalakon is. A tájból a sötétség miatt nem sokat láttunk, de Bulgáriában még előzőleg megálltunk néhány órára Várnában. A város történelme szintén nagyon gazdag, ezért több napot venne igénybe a teljes feltérképezése. A mi időnkből csak egy néhány órás felületes körsétára futotta. A várnai székesegyházat csak kívülről láttuk, de a széles sétálóutcákon lesétáltunk a tengerhez. Itt már durvább homok van a parton, de így is elég népszerű a strand. Szintén csak kívülről láttuk a Régészeti Múzeumot, amely eredetileg leányiskolaként működött (1898-1979). Az Okoskönyvek szerint nagyon gazdag anyaggal rendelkezik, tárlatait egy nap alatt lehetetlenség végigjárni. Mivel csak két órát tudtunk volna (kb két tárlatnyi idő) itt eltölteni, és a belépőt (10 leva fejenként/kb 1500 forint) ehhez képest túl magasnak ítéltük meg, a látogatást elhalasztottunk (ő hatalmas  örömére és megkönnyebbülésére). Viszont ha még egyszer Bulgáriába vetődnék nyaralás céljából, akkor Várnát nem hagynám ki. Mindenképpen megnézném Ulászló király sírkamráját is, és még tényleg rengeteg látnivaló van, ami nagyon érdekelne. Várna belvárosa nagyon szép, sok széles utcája van, a forgalom még elviselhető. Sok régi épületen ízléses díszítőelemeket találhatunk. Sajnos ezen épületek majdnem fele jelenleg romos állapotban van. Kár.

székesegyház, Várna

Régészeti Múzeum, Várna

faragott fatörzs, Várna

dombormű (házfal), Várna

házfal, Várna

vadnarancs (?), Várna

fa (részlet), Várna

Ha a mi pénztárcánkhoz illő árakon akarunk kellemesen nyaralni (tengerparton lustulni, városban koptatni a lábunkat, hegyekben túrázni stb.), akkor mindenképpen érdemes megcélozni Bulgáriát. A nyelvi akadályok kiküszöbölhetők, sok fontos dolog latin betűvel is ki van írva, a vendéglátóipari egységekben egyre többen beszélnek angolul.