Amitgondolsz...

Az odautat Szerbián keresztül majdnem háromnegyed részben átaludtam. Szerbia nagyon jó minőségű és kényelmesen széles utakkal, autópályákkal rendelkezik. Legalábbis mi ilyen utakat tudtunk igénybe venni miközben átszeltük az országot.

Még aznap eljutottunk Szófiába, Bulgária fővárosába. Itt tettünk egy rövid sétát a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Könyvtár és az Alexandr Nyevszkij-székesegyház környékén. Az utcák szélesek voltak, a forgalom mérsékeltnek bizonyult, és gyalogosan könnyen lehetett közlekedni. Az épületek majdnem mindegyike jó állapotú volt, viszonylag sok parkos részt találtunk.

 Alekszanrd Nyevszkij-székesegyház, Szófia

 A kellőképpen lebutított okoskönyvek (drága és színes útikönyvek, zsebkönyvek  turistáknak szánt praktikus elegye) szerint a neobizánci stílusban épült (1882-1912), Alexandr Nyevszkij orosz cárról elnevezett székesegyház egyben múzeum is. Sajnos késő délután már zárva volt az altemplom, de beletekinthettünk egy éppen zajló misébe.

Nemzeti Színház, Szófia

  Szófia után egy benzinkút parkolójában éjszakáztunk. Bár az árak alacsonyak, és elég sok szálláslehetőség van, így mégis spóroltunk valamennyi pénzt, plusz újra lazának érezhettük magunkat (újraálmodott ifjúság). A kényelmetlen kocsiüléseknek köszönhetően korán keltünk, és még délelőtt bejárhattuk Veliko Tirnovo (Veliko Turnovo) Carevec-dombját. A Jantra folyó völgyébe épült várost valójában három dombról tudták védeni. A Carevec-dombon állt valaha az erődítmény. A dombtetőn ma egy templom található. A korábbi várfalakat, lépcsőket és épületeket ma már csak romjaikban láthatjuk. A restaurálás ma is tart, a gyalogutak mentén korabeli oszlopdarabok találhatók.

 Carevec-domb, Veliko Tirnovo

Carevec-domb fellegvára, Veliko Tirnovo

restaurált oszlop, Veliko Tirnovo

 oszlopcsonk, Veliko Tirnovo

 oszlopcsonk, Veliko Tirnovo

 Felfelé menet még egyéb, kevésbé időtálló dolgokat is sikerült lencsevégre kapnunk. Bár kevesebb eszmei értéket hordoznak az ember- és időfaragta köveknél, azért érdemes egy-egy pillantást vetni rájuk.

fa részlete, Veliko Tirnovo

madárka, Veliko Tirnovo

 gyík, Veliko Tirnovo

macska, Veliko Tirnovo

A Carevec-domb romjain kívül még megnéztünk egy közeli templomot, amelynek nem vagyok biztos a nevében. A belsejét nem láttuk, mert nem akartuk megzavarni az éppen folyó misét, emellett a bejárati ajtóhoz vezető lépcsősor két oldalán ücsörgő kéregető aszonyok és gyerekeik is eltántorítottak attól, hogy közelebb menjünk.

 Chatedral of the Birth of Theotokos, Veliko Tirnovo

Veliko Tirnovo után meg sem álltunk a tengerig. Sunny Beachről, a szállodánkról és a környék látnivalóiról majd a második részben...

A tenger partján rég gusztustalanbarnára sültek az emberek. A víz maga ugyanúgy hullámzott, ahogyan több millió évvel ezelőtt elkezdte. Fodrai azonban mesterségesen csillogtak.

A partot szegélyező cigarettacsikkekkel, halott félkagylókkal valamint gusztustalanbarnára sült emberekkel kevert homoksávot élesen zárták le az újonnan épült csupaablak-csupaterasz, csupa-csupa hotelóriások. A csupaablak hotelfalakról visszapattant napsugarak a vízbe esve mesterséges csillogással vonták be a fodrokat.

A tengert ez a szemet összehúzó fényszennyezés láthatóan nem zavarta, vagy ha zavarta is, nem mutatta. Hasonló közönnyel tűrte meg az elmúlt évszázadokban fodrai közt meggyarapodott embereket és azok pusztító tevékenykedését. Minden indulat nélkül vette tudomásul madarai millióinak és növényei milliárdjainak pusztulását az olajszennyezések során. Nem mutatott sajnálatot azután sem, hogy a legutóbbi néhány szűk évtized alatt az emberek több tucat halfajta utolsó példányait fogták horgaikra és hálóikba. Egykedvűen fogadta azt is, ha éppen emberek lelték sírjukat benne. A tenger válogatás nélkül vont vízhantot mindenféle élőlény vagy tárgy fölé. Idővel a tetemek maradékát puha iszapréteggel fedte be.

Szintén ellenállás nélkül adta meg magát nála hatalmasabb erőknek. Hiszen míg az emberek apró csipkedéseinek egy-egy erőteljesebb csapással véget vethetett volna, addig a szél akadálytalanul borzolhatta fel a tenger felszínét. A napsugarak által pára formájában ellopott cseppjeit pedig csak a felhők jóindulatának köszönhetően kaphatta vissza. Habár az elemek körülbelül megfelelő mértékben kárpótolták, a tenger régóta érezte, hogy haldolkik.

Hosszú ideig tartott, amíg egy pillanatnyi megérzés sejtéssé, majd bizonyossággá vált benne. Addigra a partján rég gusztustalanbarnára sültek az emberek. A tengert azonban a bizonyosság első pillanatában nem érdekelték sem az emberek, sem a hatalmasabb erők, sem a benne pusztult élőlények és tárgyak. Létezése alatt először ekkor, haldoklása tényének bizonyossággá válásakor tört meg a közönye. Habos fodrai és lankás hullámainak apró csipkéi elvesztették fényüket. Egy teljes perc telt el így, mire a tenger újra magára kényszerítette örök közönyét, és visszanyerte felszínének immár megtört fényét. Igaz, az elmúlt perc történéséből senki nem vett észre semmit, hiszen a csupaablak hotelfalakról visszapattant napsugarak végig mesterséges csillogással vonták be a vízfelszínt, amiért a tenger egy percig nagyon hálás volt.