A hétfőn összetört önérzetem ma tovább aprózódott. Most körülbelül tízezer darabban lehet. Ráadásul az önbizalmamon is keletkezett egy kicsi, de annál mélyebb repedés. Az önbecsülésem alapjaiban rendült meg. Igen, ez a nap még rettenetesebb volt mint a hétfői.
De senkit sem akarok untatni a részletekkel. Tény az, hogy megint béna voltam. De gyanítom, hogy még ennél is van rosszabb. Per pillanat elképzelni sem tudom, hogy mi, de az biztos, hogy van rosszabb. Mindig van rosszabb. Ezt szem előtt tartva úgy döntöttem, hogy nem kezdem el az önérzetem helyreállítását. Először is még át kell gondolnom, hogy megéri-e egyáltalán ragasztani, vagy inkább érdemesebb például gipszbe keverve újraönteni az egészet (a beton jobb lenne, mert tartósabb. És persze sokkal drágább és munkásabb a gipsznél). Másodszor pedig talán a jövő héten a tízezer darabba tört önérzetem porrá zúzódik majd. Ebben az esetben kárba veszne minden addigi erőfeszítésem.
Az önérzetem darabjait beleraktam egy zacskóba. Ez egyelőre kényelmes megoldás, mert akár a táskámban vagy a zsebemben is hordhatom. Az önbizalmam repedésére pedig ragtapaszt tettem. Az önbecsülésemmel sajnos nem tudok mit kezdeni. Egyelőre várom a javulást, hátha. Aztán meg majd meglátjuk.
