Idegen női szag ült meg a lakás kisebbik szobájában és az apró előtérben. Azokban a helyiségekben, amelyekben a tanítvány megfordult. Ő öccsének ismerőse egyetemre jár, és matekból korrepre van szüksége. Ő heti egyszer foglalkozik vele. Tegnap volt az első óra, és a tanítvány másfél órás itt tartózkodása után az említett lakrészekben a nagyon intenzív idegen női szag még egy órán keresztül érezhető volt.
Ő persze tagadott (hogyne tagadott volna). De ő férfiszaglása nem olyan kifinomult az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Én sem tudatosan kerestem, csak hirtelen megcsapott az ismeretlen illat, amikor bementem a kisszobába. És rögtön éreztem, hogy ez az illat női, méghozzá idegen. Azt azért nem mondanám, hogy ellenséges (először azt hittem, de nem volt az). Furcsa. Mintha egyenesen nekem címezték volna. Mintha nekem üzentek volna vele (csak tudnám, mit).
És akkor elgondolkodtam azon, hogy mitől furcsa és női ez a szag, hiszen más nőnemű lények gyakran megfordultak nálunk, de még egyszer sem maradt utánuk ilyen erős, ilyen idegen és ilyen női szag. A szűkebb családunk nőtagjainak (őnek és nekem sincs lánytestvérünk) anyu- vagy mamaszaga van. Ezek ismerős, (testet és lelket egyaránt) gyógyító, megnyugtató illatok, és nem jutna eszembe velük kapcsolatban a női jelzőt használni. Azután ott vannak a barátnők és barátok barátnői. Ők körülbelül az én korosztályomhoz tartoznak, és elsősorban nőneműek (anyaszerepet még nem vettek fel). Mindegyiküknek egyedi illatuk van (valójában minden ember illata egyedi), de ők mégsem női szagot árasztanak magukból, hanem barátnőillatot, amely barátságos, jóindulatú és kedves. Ha már itt tartunk, akkor térjünk ki a gyerekek illatára is, amely élesen elkülönül a felnőttekétől. A kisbabák és gyerekek (kb 8-10 éves korukig) illatának van egy közös jellemzője: az édesség erőteljes bennük. Ez az illat nagyon harapnivaló, tiszta és ártatlan, nincs benne rosszindulat. Ráadásul nagyon intenzív, mert amikor olyan házban járok, ahol kisbaba vagy kisgyerek is él, akkor ez az illat képezi a lakás szagának nagyobbik részét.
A lakásoknak is van egyfajta sajátos illatuk. Szerintem ez keveréke a tisztítószerek, a benne élő személyek és tárgyak szagának. Amennyire meg tudom ítélni, a mi lakásunk szaga (én csak a lakásba való belépésemkor szoktam érezni egy-két lélegzetvétel erejéig) elég kellemes és békés, határozottan jóindulatú. Tegnap este a kisszobában azonban hirtelen érzékeltem a lakásunk szagát, és ez egy ismeretlen szag volt. Furcsa volt, idegen és hideg. Közömbös. A női szag miatt. Nem emlékszem már pontosan az idegen női szagra, de volt benne parfüm (fanyar, frissítő), és nagyon józan és titokzatos volt. Domináns. Kicsit olyan érzésem volt, mintha hirtelen kizártak volna a lakás légköréből, az életemből. Talán így érezhetne egy meghalt személy, ha idővel visszalátogathatna korábbi életének helyszínére.
Mindenesetre furcsa volt, mélyen megrázott, pedig csak egy idegen női szagról van szó, amelynek létezését ő makacsul tagadja. Azt hiszi, hogy féltékeny vagyok. Még azt is felajánlotta, hogy lemondja az órákat, ha zavar engem. Nem vagyok féltékeny, tényleg nem. Megmondanám, ha az lennék. Szerencsére nem vagyok az, és nincs is okom rá. De az idegen női szag kibillentett az egyensúlyomból (a lelkiből). Nem tudom, hogy ez mit jelent. Az a lényeg, hogy hamar távozott a lakásból, és legközelebb csak jövő héten lesz óra. Idővel meg majdcsak megszokom vagy megfejtem a jelentését, és akkor ez az illat többé talán már nem lesz furcsa, idegen női szag.
