Őnek tegnap volt a szülinapja. Fagyasztott pizzával (evés előtt azért megsütöttük) és banánnal (ő kedvence) ünnepeltük. A pizzához tejet ittunk (enyhe ferdítés, eredetileg én tejet, ő ásványvizet ivott).
Tulajdonképpen ünnepi menü volt, ha az ünnepi kaját úgy határozzuk meg, mint azt az ételt, amelyet nem hétköznapokon szoktunk enni. Hétköznapokon általában főzök valamilyen levest, plusz hozzáillő második fogást, és desszertként az előző ételek jellegétől függően valamilyen gyümölcsöt vagy édességet/süteményt (mikor mi van) tálalok. Jó, jó, elismerem, hogy szánalmas megoldás volt még akkor is, ha a boltban egy örökkévalóságig (szubjektív időszámításom szerint) álltam sorban a pizza miatt.
Mindennek ellenére hivatalosan is öregebb lett egy évvel (mint tudjuk, nemhivatalosan néha évtizedeket is képesek vagyunk öregedni egy szempillantás alatt). De nézzük a pozitívabb oldalát: életének első olyan évét kezdi (az enyém korábban indult), amelyet megoszthatunk egymással immár jóban-rosszban. Az Isten legyen hozzánk irgalmas.
