Nikotinmentes cigaretta,
alkoholmentes sör,
koffeinmentes kávé:
halálmentes élet.
Tegnap óta a múltamhoz tartozik. Csak ma tudtam meg. Pünkösdkor lenne kilencvenvalahány éves. Mise van érte délután, aztán hétfőn temetik. Apró, könnyű koporsója lesz biztosan.
Én csak öregkorára ismertem meg. Fekete ráncosszoknyát hordott már akkor, hiszen férje évek óta halva feküdt a temetőben. Aztán múltak az évek, eltemette az egyik fiát is. A hajdani népes baromfiudvara két kiöregedett tyúkra apadt, a kertje gondozását rábízta másokra. Talán a gyerekeire. Vagy talán kiadta egy falubelinek.
Gyenge, ingatag léptekkel rótta a főutcát, és élvezte a nyugdíjaséveit a maga módján: ha megkívánt egy rétest vagy egy pogácsát, akkor megvette magának. Már nem sütött maga miatt. Mások miatt sem. Kilenc és fél évtizeddel a háta mögött tényleg megöregedett. Utóvégre az elméjét kezdte nyomni az a sok év. Voltak nemtiszta pillanatai. A múlt és egy ebből fakadó álomvilág olykor hihetőbbnek tűnt számára a valóságnál. De nem volt beteg. Csupán szép lassan felélte a teste minden energiáját. Apránként épített belőle egy tisztességes, teljes életet. Így most becsületes, tiszta tekintetét nem kell lesütnie odaát. Ezt csinálja utána valaki!