A fent olvasható tömör életbölcsességek falfirkák a liftünkből. Abból a liftből, ami kábé két hónapja lett újrafestve. A lift oldalaira először csak a - vélhetőleg lakáskulccsal ejtett - karcolások kerültek fel, két hete pedig a fenti remekművek.
És ez most tényleg nem vicc, ezek már tényleg jobban sikerültek, mint a korábbiak. Először is eddig általában csak macskakaparásos aláírásokat élvezhettünk az ifjú (annak kell lennie) művésztől. Továbbá a szignókon kívül magyar nyelvű és csak enyhén obszcén (annyira azért obszcén, hogy itt ne szerepelhessenek) gondolatfoszlányok kerültek a liftbelsőbe. Ezek után érthető, ha úgy érzem, ijfú művészünk(művésznőnk?) határozottan fejlődik, amikor angol nyelven próbálkozik. Igaz, legutóbbi munkáit valaki (remélem a gondnok, hiszen ezért fizetjük) próbálta eltüntetni. Most a lift falai el vannak maszatolva, de a feliratok még mindig tisztán olvashatók, csak halványak. Tökéletes példája az olyan félmunkának, amelybe kár volt belekezdeni. Szocifíling (feltételezem akkoriban így ment minden).
Polgárpukkasztás, de művészet, szubkultúra. A legelsővel egyetértek. Én néha majd megpukkadok, mire felérek a lifttel a nyolcadikra, mert kénytelen vagyok a maszatos-karcos liftbelsőt bámulni. Talán ha a tizedikig kellene mennem, akkor tényleg megpukkadnék. Láttam már olyan firkákat, amik nagyon tetszettek, és tisztában vagyok azzal, hogy egyfajta csoport szokta magát ilyenformán kifejezni. Volt egy középsulis osztálytársam, aki szintén ezzel az életstílussal kacérkodott. Ell sokszor feldobva jött suliba, mert előző éjjel bevetésen voltak. Előfordult olyan is, hogy a rendőrök megkergették őket egy kicsit. Azt mondta, hogy főleg ezért csinálja. Mert ilyenkor dübörög csak ám az adrenalin.
Úgy képzelem, hogy ezek a fiatalok lázadnak, látják a ronda valóságot, és elegük van. Szeretnék kifejezni önmagukat is, és a környezetükben nyomot hagyni, egy kicsit talán osztani az észt. Vagy csak szeretnek firkálni. Ki tudja? Azt én is érzékelem, hogy néha igen ocsmány tud lenni a környezet, piszkos meg büdös. De könyörgöm (!): a mi lépcsőházunk nagyon tiszta, levegős és világos ahhoz képest, hogy egy tízemeletes panelban szolgál. Rendben. Lehet, hogy egy kicsit személytelen, de ez még nem jogosít fel arra senkit sem, hogy otthagyja személyiségének lenyomatát mindenen, amihez csak hozzáér. Ha meg már mégis nagyon muszáj, akkor azt inkább tehetnék az interneten, ahogyan én is.